5.rész- Váratlan vendég

*Kim TaeHyung*

Ma korábban látogatom meg EunBit, ugyan is Jiminnek randija lesz, és elrángat magával ruhát venni. Nem értem, hogy mire ez a nagy felhajtás, hiszen csak moziba mennek. Na de  ezt megszokhattuk Jimintől. Viszont, ami bent várt a kórterembe, az egyáltalán nem volt megszokott. EunBi ágya mellett, egy fiú ült és nevettek. A srác még ülve is magas volt. Fekete haja volt, és szinte minden második ujján gyűrű volt. Mikor beléptem, EunBi elhalkult és felém fordult. Mielőtt bármit is mondhatott volna, a fiú elém állt és kezet nyújtott.

-Helló.-hajol meg- Min YoonGi vagyok, EunBi volt barátja.
A pofám leszakad. Ez meg mi az istent csinál itt? És egyáltalán mióta járkál be hozzá? Talán újra összejöttek?
-Kim TaeHyung.-küldök felé pár megvető pillantást, amihez csak egy grimaszt kapok, majd EunBi felé fordulok.-Csak azért jöttem, mert ma este nem tudok bejönni.
-O...oppa, valami baj van?-néz rám óriási szemekkel.
-Nincs semmi baj, majd holnap meglátogatlak.

Rá sem néztem, amilyen gyorsan csak tudtam, menekültem ki a kórteremből, majd a kórházból is. Ezt nem hiszem el. Kim TaeHyung, te egy vérbeli idióta vagy.

*EunBi*

Ebbe meg mi ütött? Pedig tegnap olyan jó kedve volt. Valami történhetett vele? Vagy Csak YoonGi zavarta? Aiish, soha nem fogom megérteni.

-Ennek meg mi baja?-fordul felém YoonGi.
-Fogalmam sincs. Lehet dolga akadt.-rántom meg a vállam.
-Szerintem meg féltékeny volt. Elvileg a volt barátod vagyok.-neveti el magát.
-Aigoo, ki lenne rád féltékeny?-dobom hozzá a párnámat.-Huh?
-Mivel ilyen vadító külsővel rendelkezem, nem csodálom, hogy teljesen féltékeny lett, mikor belépett.-túr bele hajába.
-Aish, te rosszabb lettél, mióta elmentél.- nevettem el magam.
-Egyébként, mi van köztetek?
-Csak barátok vagyunk.-mosolyodom el.
-Nekem nem úgy tűnik. Szerintem a srác, már rég megölt volna, ha te nem vagy itt.
-Fejezd be -csapok a vállába- nincs köztünk semmi.
-Aigoo, ezek szerint még mindig engem szeretsz?-néz rám.
Nagy szemekkel néztem rá. Fogalmam sem volt, hogy mit kellene neki mondanom, elméletileg már fél éve szakítottunk. Nem mondhatom neki azt, hogy még mindig szeretem. Aish, mit tegyek?
-Oppaa, ne beszélj hülyeségeket.-eltakarom az arcom, mielőtt még észre venné, hogy zavarban vagyok.
Hangosan felnevet, majd megsimogatja a fejem és feláll.
-Holnap visszajövők. Addig is vigyázz magadra.-nyom egy puszit a homlokomra-Pihenj sokat és öltözz fel melegen.

Mire feleszméltem, már hűlt helyét nem találtam. Hogy képzelheti azt, hogy fél év után csak így visszajön Japánból? Szemét egy alak. Min YoonGi, ezt még visszafogod kapni!

*TaeHyung*

-Tae, figyelsz te egyáltalán?-dob hozzám egy pólót Jimin.
-Huh? Mi?-nézek körbe.
-Ennyi erővel annak a falnak is mutogathatnám a ruhákat, Kim TaeHyung. Mi bajod?
-Ma voltam bent EunBinél.
-És? Valami baj van?-ül le mellém.
-Nem vele nincs semmi, nagyon jól van. Csak...
-Csak?
-Mikor mentem be hozzá, bent volt az exe.
-És?-húzza fel szemöldökét.
-Ennyi.
-Haver, te féltékeny vagy.-röhögi el magát.
-Mi? Hogy képzelhetsz ilyet? Mi csak barátok vagyunk! Pff...Még hogy én féltékeny. Ugyan.-teszem karba a kezem.
Tényleg féltékeny lennék? Ennyire nyilván való lenne? Nem, nem. Ez kizárt dolog. Elvégre csak barátok vagyunk, és nincs köztünk semmi, igaz?

*EunBi*

Ma haza engedtek, ezért felhívtam YoonGit, hogy ma nem kell jönnie, de mindenképp találkozni akart, szóval a lakásomhoz jön. TaeHyungot is próbáltam hívni, de nem vette fel. Mivel nagyon unatkoztam egyedül, így elkezdtem rendet tenni a házban. A szekrény tetején találtam egy dobozt. Ebbe tettem azokat a dolgokat, amit YoonGitól kaptam, mikor elment Japánba. A szemem megakadt egy kis lapon. Emlékszem rá.


-Oppa, ez mi?- ülök le mellé.
-Ilyen lesz a házunk.-tolja elém a papírt.
-Huh? Mi az, hogy három gyerek? Kifogja őket megszülni?
-Te mondtad, hogy utálsz egyke lenni.
-Így van. Na de három gyerek. Oppaa, talán te fogod megszülni?-háborodok fel.
-Shh. Nézd. Itt lesz egy udvar.-mutat a lapra- itt lesz a kutyaház és a kert. Mindenképp kell kutya, valami nagyon nagy.
-Oppa, a kutya még belefér. A gyerekek számával, viszont nem értek egyet.-biggyesztem le a szám.
-Aiish, veled csak a baj van.-húz magához-hány gyereket szeretnél?
-Kettőt!
-Aigoo, nem mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb?
-Oppa-csapok óvatosan a tarkójára-Nekem kell megszülnöm. Mi lesz, ha nem fogom bírni?
-Emiatt ne aggódj. Erős vagy. -közelebb hajol és megcsókol.


Már el is felejtettem, ezt a kis dobozkát. Hiányzik YoonGi. Aigoo, miért sírok, hisz most újra itt van. Minden olyan lehet, mint régen.

Mivel ő nagysága unatkozott otthon, így kitalálta, hogy menjünk el a régi kilátóra. Nem szeretem azt a helyet, és ezt ő is nagyon jól tudja. De ha YoonGi valamit a fejébe vesz, akkor az úgy is lesz.
-Oppaaa, nem akarok oda elmenni.-kezdem el a hisztit, hátha visszafordul.
-Régen is mindig oda jártunk.-neveti el magát.
-Aish- vágom fejbe - te semmit nem változtál.
Rám néz és biccent egyet.
-Nem bizony, de te sem. Aigo, voltál te bárhol is, mióta én elmentem?
Nem tudtam válaszolni, ugyan is megláttam, hogy egy kocsi áttért a mi sávunkba, de mire szólhattam volna YoonGinak, nekünk jött és utána minden elhomályosult.