*A HALÁLRA ÍTÉLT BARÁTSÁG 1. NAPJA*
Mikor besétáltunk a szobájába, akaratlanul is észrevettem,hogy rengeteg párnája van.
-Jó sok itt a párna.-nézek körül a szobába.
-Igen.
-Most tényleg, mennyi..mennyi párna lehet ez?
-Fogalmam sincs.
-Bár nekem lenne ennyi párnám.
-Hát vegyél.
Oké.Ez kezd elég kínos lenni.Valamivel fel kell dobnom ezt a beszélgetést.
-Áh, valószínűleg gyanús lenne a szüleimnek.
-Mi,hogy túl sokat fogsz aludni?
- Nem, valószínűleg azt gondolnák,hogy megakarom csókolni őket.Rémeseket képzelnek rólam.De ők tehetnek róla,állandóan szexi párnákat vásárolnak.-Felveszek egy kék díszpárnát az ágyról.-Ez nagyon szép párna.Nyilvánvalóan fiú,de emlékeztet egy régi párnánkra,akit Francescának hívtak. Hasonló színe volt.Na mindegy, Francescától végül kénytelenek voltunk megválni,mert eléggé problémássá vált a helyzet.Kész téboly.Csak úgy izzott a levegő kettőnk közt,ezt senki sem tagadhatta.Tudom, a világ szemében helytelen volt az egész,szerintem viszont a világ mérte fel helytelenül,hogy mi jöhet létre egy párna… és egy fiú közt,aki férfivá lett.
Kezd elég furcsán rám nézni,az lesz a legjobb,ha én most ezt abbahagyom és lelépek.
-Na mindegy.Csak viccnek szántam.
Hirtelen hangosan felnevet.
-És vicces is volt! Köszönöm.-mosolyog.
Király.
Megtudtam nevettetni egy haldokló lányt.
Életem csúcspontja.
Iskola után,mikor már mennék fel nyugodtan a szobámba,észreveszem,hogy apa a jegyzeteimet olvassa.
-Apa, százezerszer mondtam,ezeket nem nézheted meg!
-De a rajongod vagyok!
Csak megrázom a fejem és elveszem tőle a papírokat,majd elindulok az eredeti célomhoz.Mármint indultam volna,ha Jimin nem lép ki elém.
- Megint találkozni fogsz azzal a lánnyal?
-Azt hiszem, ja, valószínűleg.
-Kicsit megbögyörészed?
Gyorsan fejbe vágom,amit egy grimasszal nyugtáz.
-Dehogyis! Ez más.
-Miért lenne más?Lehet, hogy ez az utolsó esélye,hogy férfival legyen.Nem lehetsz ilyen önző.
Amint látom,nagyon is jól mulat ezen az egész dolgon,velem ellentétben.
-Jimin!
-Egyébként is, miféle rák az akut mielogén leukémia?
-Hát tudod, az amikor elrákosodik az izé.
*A RÉSZ, AMIKOR EUNBI ÉS ÉN IGAZI BARÁTOK LESZÜNK avagy:NINCS VISSZAÚT*
-Most mesélj te.-nézek rá
-Mármint, a rákról?
-Csak ha szeretnél.
-A legnehezebb az egészben látni anyámat, ahogy próbál megbírkozni az egésszel.És néha belegondolok, hogy ha tényleg egyedül marad abban a házban..Nincs senkije. Apámmal utálják egymást…Testvérei sincsenek…Nem tudom mit kezdene magával.
-Ne sírj.
Végig simítom a karját,majd összekulcsolom a kezünket.
-Nem is sírok.-mondja nevetve.
-De sírhatsz, ha attól jobb!
Emelem fel védekezően az egyik kezem.
- Most mondtad, hogy ne sírjak!
Válaszképp csak összekócolom a haját.
-Apámmal mindig sétálgattunk,és csak számoltuk a mókusokat.
-Csak nem mókus népszámláló volt?-mondom nevetve.
-Nem, csak mindig ezt csináltuk,amikor láthatásin volt.Nem is szóltunk egymáshoz,csak annyit, hogy:“Mókus, hét.Két mókus, kilenc.”
-Jézusom. Azonnal igényelj apa-kártérítést.
Hangosan felnevet és belecsap egyet a vállamba.
Persze,aranyos voltam,és eljátszottam a hattyúk halálát,amiért újra kiröhögött.
- Én milyen csoportba tartozom?
- Mire gondolsz?
-Tegnap mesélted, hogy a suliban mindenkit csoportokba osztasz.Én melyikbe tartozom?
-Őszintén?
Bólint.
-Uncsi zsidó végzős lányok,2/A alcsoport.
Másra számíthatott,ugyanis az állát a földről kellett felkaparnia.
- Légyszives értékeld az őszinteségemet.-már lassan megfulladok a röhögéstől.
- De szemét vagy!
Csak helyeslően bólogatok,mielőtt még egyszer lecsapna rám.
-Na és a te csoportod?
-Én nem tartozom egyikbe se.Úgy érzem, hogy egy magamfajta srácnak,a gimiben, szimplán a túlélésre kell játszania. Érted?Csak átvészelni, halálos ellenségek szerzése nélkül vagy anélkül, hogy örökre csúnyán lejárassam magam.
-Csak túlélni az egyetemig?
- Egyetem? Jézus, dehogy, az még rosszabb.
-Mi?
-Az egyetemen állandóan idegenek vesznek körül. Még a saját szobádban is!Gyakorlatilag sosincs lehetőséged lazítani.Körülbelül két hétig bírnám, aztán belehalnék egy pánikrohamba.Lehet nem is jelentkezem.
-Ez a leghülyébb dolog,amit valaha mondtál.
-Szerintem még a top 5-ben sincs.-röhögök fel.
Kezdünk elmélyülni ebben a hülye sztoriban,és most bizonyára azt gondoljátok:
“Hé. Tetszik nekem ez a EunBi,és irtó pipa leszek, ha meghal a végén.”
De aggodalomra semmi ok.
Nem hal meg.
*A RÉSZ, AMIKOR EUNBIT MÁR PÁR HETE KEZELIK*
-Bocs, legközelebb én is hozok neked virágot.Bár nem tudom hova tennéd.Szinte már csak a hányós lavórban van hely.
-Virágok… a hányós lavórban…-mondja mosolyogva.
Melléfekszem és rá nézek.
-Tetszik ez a satyi.Tök cuki.
-Sosem voltam kifejezetten szép,és soha nem is zavart,mert nekem ez nem számít.Azt hittem könnyebb lesz így kinézni. De nem az.Annyian jönnek látogatóba és látszik, hogy undorodnak tőlem.Sokkal nehezebb, mint gondoltam.
-Ugyan már.Jól nézel ki!
-Csúnya vagyok, Tae, annyira csúnya!Mindenki a képembe hazudik és észre se veszik, hogy mennyire sértő.Azt hiszik segítenek,pedig nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése