9.rész-Zavarban vagy?

-YooonGi, - nevetem el magam- így nem fogunk beférni az ajtón.-kezdem el ütögetni a hátát.
-Nyugalom, ura vagyok a helyzetnek.-neveti el magát ő is.
-YoonGi, tegyél le!-parancsolok rá, de nevetésem miatt kicsit sem tűnök komolynak.
-Megjött a gerlepár.-kiabálja el magát Jungkook.
YoonGival egymásra néztünk, majd szép lassan elengedett, így letudtam mászni a hátáról. Az egész csapat minket nézett, és ha ez nem lenne elég, még TaeHyung is itt van. Mivel rettentő kínosan éreztem magam, beültem HoSeok és Jimin közé. A fiúk előre hajoltak, és minden szem pár rám szegeződött. YoonGi persze lelépett, mielőtt még őt kezdték volna faggatni. A kis spicli.

-Mi az? Miért néztek így?-hajolok én is előre.
-Mi történt?- húzza mosolyra száját Jungkook.
-Hogy-hogy mi történt?-pislogok nagyokat.
-Együtt vagytok végre?-néz rám Jungkook csillogó szemekkel.
TaeHyungra néztem, még csak rám sem nézett eddig, de erre a kérdésre már ő is felpillantott. Szép volt YoonGi. Itt hagytál 6 emberrel, akik arra kíváncsiak, hogy újra együtt vagyunk-e. Hazudni nem hazudhatok a fiúknak, mivel előbb vagy utóbb úgyis kiderülne. De TaeHyungot sem akarom megbántani. De hé, várjunk csak. Tae a barátjának tekint, nem? Akkor ennek biztosan örülni fog! Én hülye.

Nem szólaltam meg, csak bólintottam, mire hatalmas kiabálás tört ki.
-Noona, én már akkor tudtam, hogy összefogtok jönni, mikor beléptetek az ajtón.-ölelget meg Jungkook.
-Hol van ez a mihaszna gyerek?-utal YoonGira HoSeok.
-Hát azt én is szeretném tudni.-suttogom.
Ebben a pillanatban Jimint vettük észre, amit épp próbálja YoonGit betuszkolni a nappaliba. Elég vicces látvány volt, mivel Jimin két fejjel kisebb, mint YoonGi, viszont sokkal erősebb.
-Suga!-kiálltok rá, de tettemet egyből megbánom, mikor realizálom magamba, hogy mit mondtam. A fiúk abbahagyták a civakodást, és rám néztek. Úr isten! Mekkora egy idióta vagyok.
-Suga?-húzza mosolyra ajkait YoonGi.-Rég hívtál már így.
-É-én most inkább megyek.-veszem szobám felé az irányt. De sajnos arra nem gondoltam, hogy YoonGi utánam jön.

Mire megpróbáltam volna magamra zárni az ajtót, addigra már szó szerint, berontott a számomra biztonságot nyújtó helyre, ami így egyáltalán nem tűnik olyan biztonságosnak. EunBi, mibe keverted már megint magad?
-Csak nem zavarban vagy?-neveti el magát.
-É-ÉN NEM!-kiabálok rá.
-Oké, oké. Akkor esetleg -lép közelebb hozzám- mi lenne, ha csinálnánk valamit?
Mitől lett hirtelen ilyen meleg? Ki kellene nyitom a ablakot. Igen, elég fülledt itt bent a levegő.
-EunBi?-karolja át derekam.
-Tessék?-pillantok rá.
-Mit szólnál hozzá, ha megünnepelnénk, hogy újra együtt vagyunk?-puszilja meg nyakamat.
Hirtelen érintése miatt, kirázott a hideg, amit észre is vett, ugyanis egy aranyos kuncogás hagyta el száját.Válaszolni már nem tudtam kérdésére, mivel keze időközben le vándorolt combomra, majd engem felkapva, nekitolt a falnak. Szája megérintette enyémet, de nem csókolt meg, így rajtakapva az alkalmon, csaptam le ajkaira.

Épp levette a pólómat, mikor valaki  berontott a szobába. YoonGi egyből reagált, így miután letett,  elém állt, hogy eltudjon takarni, ugyanis még mindig póló nélkül voltam.
-HÜLYE VAGY, HOSEOK?-ordít rá YoonGi.
-Én nem tudtam, hogy ti itt éppen...
-TALÁN KOPOGNI KÉNE!
-Shh! Megfogják hallani a többiek.- fogom meg barátom kezét.
-Mi ez az ordibálás?-lép be NamJoon.
-Remek! NamJoon, menjetek ki!-néz rá YoonGi.
-Hyung, mi a baj?-toppan be Jungkook is.
-Épp sexelni akartak.-jelenti ki HoSeok.
-TE NORMÁLIS VAGY?-csapja fejbe YoonGi, a mi kis reményünket.
Kínomba már nem tudtam mit csinálni, így YoonGi hátára hajtottam fejem, és reménykedtem benne, hogy mi hamarabb eltűnnek innen.

Szerencsére NamJoon gyorsan megértette a helyzetet, így kihessegetett mindenkit a szobából. YoonGi felém fordult. Rá néztem, majd meglátva arcát, egyből kifakadt belőlem a nevetés. Szegénykém olyan fanyarú arcot vágott, hogy egyből megsajnáltam. Mosolyogva dőlt rá vállamra.
-Miért pont most?- neveti el magát.
-Be kellett volna zárnunk az ajtót.- simítok végig hátán nevetve.
-Utólag mindig okosabb az ember.-böki meg az oldalam.
-Já', te is gondolhattál volna erre!
-De én rád gondoltam.-érinti meg arcom.